A hazai klímát jól tűrik, hosszú életűek, rendkívül változatosak, megjelenésük pihentető hatású, bármilyen kertstílusba beleillenek, más évelőkkel könnyen társíthatók – ezek mind olyan jellemzők, melyek a díszfüvek ültetése mellett szólnak. Bátran kísérletezzünk tehát velük. A következőkben ehhez adnék pár ötletet Önöknek. 

Deres csenkesz (Festuca pallens)

A Deres csenkesz Hazánkban őshonos, védett növény, mely alacsony termetével (kb. 20-25 cm) kiválóan ültethető szegélynövényként, vagy talajtakaróként, összefüggő „gyepfelületként”. Kékeszöld szálas leveleivel szinte szabályos félgömböket alkot. Tápanyagszegény, meleg fekvésű, száraz virágágyak, sziklakertek a kedvenc élőhelyei. Begyökeresedett állapotban, szélsőségesen száraz nyarakon sem igényel öntözést. A nyár folyamán hozza virágzatát. Örökzöld faj, kártevői pedig alig vannak, kórokozói nyirkos idő esetén lehetnek, pl. rozsda (a következőkben felsorolt díszfüvek mindegyikére ez igaz). 

Metszés: tavasszal földfelszínhez közel, kb. 3 cm-en vágjuk teljesen vissza, minél korábban, mert hideg időben jobban fejlődik a levélzete. 

Évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides)

Az Évelő tollborzfű Kelet-Ázsia, Ausztrália nedves rétjeiről származik. 80 cm-es kompakt, félgömbös formáját zöld szálas levelei adják. Augusztustól hozza üvegmosokefeszerű virágzatait. Levelei ősszel sárgává színeződnek. Tápdús talajt kedvel, nagyon száraz nyarakon öntözést igényel. Mindenképp napos helyen érzi jól magát. Szoliterként vagy csoportosan ültethető. Járdák mellé is kiváló hatást érhetünk el, csak ne feledkezzünk meg kifejlett méretéről, a megfelelő ültetési távolságot tartsuk be. 

Metszés: tavasszal földfelszínhez közel, teljesen vágjuk vissza. 

Virágosnád (Miscanthus sinensis)

A tollborzfűhöz hasonlóan szintén Kelet-Ázsia nedves rétjeiről származik ez a rizómákkal könnyen terjedő évelő. A Virágosnád Fajtától függően 120-200 cm-es magasságot érhet el. Júniusra fejlődik ki teljesen. Tápdús, nedves talajt kedvel, napos fekvést. Virágbugáit augusztustól hozza, melyek télen is szépen díszítenek. Magas termete miatt háttérnövényként csoportosan, vagy önállóan ültethető. Tenyészidőben cserjepótlásra is alkalmas. Kártevői, kórokozói nincsenek. Legismertebb fajtái: ’Variegatus’ (hosszanti irányban sárgásfehéren csíkos levelű), ’Zebrinus’ (kereszt irányban sárgacsíkos levelű), ’Rotsilber’ (sötét rózsaszín virágú), ’Silberfeder’ (ezüstös virágbuga).

Metszés: tavasszal vágjuk vissza kb. tenyérnyi magasságban. Késői növekedésű faj, csak áprilistól kezd kihajtani. 

Pampafű (Cortaderia selloana)

A Pampafű nevét származási helyéről, Dél-Amerika pampáiról kapta. A díszfüvek közül a legmagasabbra növő faj, a maga 200-250 cm-ével. Feltörő hajtásaival sűrű bokrokat képez. Szálas, éles szélű levelei zöldek. Hatalmas buga virágzatait szeptembertől hozza, melyek közül a nőivarúak a mutatósabbak. Meleg, napos fekvést, tápdús talajt kedvel. Egyenletes vízellátást kíván, de a pangóvíztől elrothadhat. Szoliterként vagy háttérnövényként ültethetjük, de vegyük figyelembe a kifejlett növény hatalmas termetét ill. az éles levélszél végett járdák mellé ne ültessük. Fajtái: ’Rosea’ (rózsaszín bugás), ’Pumila’ („törpe” fajta, középmagas díszfüvek közé sorolható), ’Evita’ (kompaktabb fajta, dúsabban virágzó).

Metszés: tavasszal 30-40 cm-es magasságban teljesen visszavágjuk, fagyérzékenysége miatt télire kössük össze hajtásait spárgával. 

Tipp: ha a pampafüvet összekötözéskor lehajlítjuk, grincsfának is feldíszíthetjük az ünnepekre. 

Tartson velem következő alkalommal, amikor az évelők tavaszi metszéséről lesz szó!