Az első tavaszi napokon, amikor a természet feléled téli pihenéséből és elkezdjük visszavágni gyümölcsfáinkat-, bokrainkat, rózsáinkat, ne feledkezzünk meg díszcserjéinkről sem, hiszen a több éves egyedek számára az ún. fenntartó metszést évről évre érdemes elvégeznünk. A díszcserjék metszése a tavasz első kertészeti tevékenységei közé tartozik, a következőkben ezzel kapcsolatban osztanék meg Önökkel néhány tapasztalatot. 

A díszcserjék esetében a növény természetes alakjának megtartása a cél, a gyümölcsfák szabályozott koronaalakításával ellentétben. Ha évi többszöri visszavágással szabályos formákat alakítunk ki, az a növény virágzásának vagy élettartamának rovására mehet, ilyen esetben sövénynek alkalmas fajokat válasszunk. 

A virágzási időtől függően a következő módon metsszük a díszcserjéket:

• kora tavasszal virágzók: 

A kora tavasszal virágzó díszcserjéken 2-3 évente ifjító metszést érdemes végezni. A levirágzás után az elöregedett több éves hajtásokat tőből vágjuk ki, a fiatalabb vesszőket pedig érintetlenül hagyjuk, így a következő évben is lesz virágzás. 

Erre példa a babarózsa (Prunus triloba), az aranyvessző (Forsythia intermedia), a téli jázmin (Jasminum humile), a közönséges gyöngyvessző (Spirea vanhouttei), a rózsalonc (Weigela florida), a jezsámen (Philadelphus coronarius).

• alig metsszük: 

Vannak bizonyos kivételek a korai virágzók közül, melyeket alig metsszünk, leginkább az elhalt, száraz ágakat vágjuk ki. Ezekre példa a borbolya (Berberis), a japánbirs (Chaenomeles), a húsos som (Cornus mas), a bokormagnólia (Magnolia ’Susan’). 

Az orgona (Syringa) és a labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’) is ide tartozik, de náluk tavasszal egy ún. váltómetszést lehet alkalmazni: a hajtás legvégén található villás vesszőpárokból az egyiket egy rügyre visszavágjuk, míg a másikat érintetlenül hagyjuk, így újabb hajtáselágazást és virágot is kapunk ugyanabban az évben. 

• nyári virágzásúak: 

A tavaszi metszés során csak ezzel a csoporttal kell foglalkoznunk. Olyan fajok tartoznak ide, melyek júniustól késő őszig virítanak és virágaikat az idei évi hajtások csúcsán, oldalhajtásain vagy leveleinek hónaljából hozzák. Tavasszal a visszafagyott hajtásokat teljesen vágjuk ki, míg az élő vesszőket erősen vágjuk vissza – minden hajtást kb. a felére -, így nyáron még több virágot kapunk. Ide tartozik például a nyári orgona (Buddleja davidii, amely esetében inkább az alsó 1/3-ára szoktam visszavágni, mert nagyon hosszú hajtásokat hoz, így hamar fel tud kopaszodni és a fagyok miatt is előfordulhat, hogy mélyen kell megmetszeni), a kékszakáll (Caryopteris incana, amely nagyon erős növekedésű faj, legalább a felére vágjuk vissza), az orbáncfű (Hypericum), a fehér som (Cornus alba, amelynek esetében természetesebben hat, ha csak gyengébben vágjuk vissza), a kék sudárzsálya (Perovskia, félfás növény, így mélyen vissza kell vágnunk, tőről szépen megújul), a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), a hóbogyó (Symphoricarpos albus), az illatos barátcserje (Vitex agnus castus, amely az előző metszésig visszavágható, kis fának is nevelhető).

• egyáltalán ne metsszük: 

Némely díszcserjék nagyon nehezen tolerálják a visszavágást, a ritkítást, ezért érdemes őket hagyni természetes módon növekedni. Ilyenek például az oltott orgona, a csavart mogyoró (Corillus avellana ’Contorta’), a japán juhar (Acer palmatum), a rhododendron fajok (azáleák is).

Tipp: tavaszi metszéskor a levágott vesszőkből fás dugványokat készíthetünk a következő módon: két rügyes részt vágunk, az alsó rügyeket dörzsöljük le (helyükről fog gyökeret ereszteni), a felső rügyekből fog hajtást hozni. Az így kapott fás dugványokat homokos tőzegbe vagy perlit-tőzeg keverékbe dugdossuk le. A hajtásdarabkák polaritására figyeljünk oda, nehogy fordítva kerüljenek a dugványok a földbe. 

Tartson velem következő alkalommal, amikor a Hortenziák gondozásáról, metszéséről lesz szó!