„Gyorsabban nő, mint a bambusz; összeroppant, ha elbambulsz.” – hallhattuk a Jumanji című filmben. Bár a valóságban attól nem kell tartanunk, hogy a kerti futó dísznövények összeroppantsanak bennünket,de a magasságukban biztosan lesz lehetőségünk a “bambuló csodálkozásra”, hiszen amellett, hogy egyes fajok szép nagyra nőnek, ezek a futó növények a  díszkertek elmaradhatatlan kellékei, melyekkel üde színfoltokat alakíthatunk ki, például a kertkapunál, a kerti pihenőnél, vagy éppen a bejárati ajtónál. Ezek közül osztanék meg Önökkel most pár fajt és a kapcsolódó metszési ötleteket, amikkel kordában tarthatjuk őket. 

Hegyi iszalag (Clematis montana)

A Hegyi iszalag a nevét a származása után kapta, mivel a Himalájában őshonos. Az iszalagok között közepes növekedésűnek számít, a maga 6-8 méterével. Télálló, nagyon szívós és erősen terjedő faj, ezért ideális kerítések, rácsok gyors befuttatására. Fő díszítőértékét a 4 fehér lepellevelű, enyhén illatos virágai adják májusban. A Hegyi iszalag a legkorábban virágzó iszalag faj. Napos, világos helyen esetleg félárnyékban érzi jól magát, bármilyen kerti talajon megél. Szoliterként vagy más futó növénnyel összeültetve jól mutat. 

Metszés: az iszalag fajokat 3 csoportba osztják a metszés szerint, mivel különböző módon és időben szükséges visszavágni őket. A Hegyi iszalag az 1. csoportba tartozik. Az 1. csoportra jellemző metszési technika az, hogy kizárólag a virágzás után, csak a levirágzott részeket vágjuk le, hogy a meghagyott vesszőrészek rügyeiből új hajtásokat tudjon fejleszteni, a következő évben pedig azokon virágokat hozzon. (A 2., illetve a 3. csoportba tartozó fajok és fajták metszéséről a márciusi kalendáriumban olvashatnak majd.) 

A Hegyi iszalag legkedveltebb fajtája a ’Rubens’, amely rózsaszín virágú, levelei pedig kihajtáskor vöröses színükkel díszítenek. 

Tipp: tavasszal félfás dugvánnyal vagy bujtással szaporíthatjuk. 

Trombitacserje (Campsis radicans)

Az Amerikai Egyesült Államokból származik ez a léggyökerekkel kapaszkodó, lombhullató kúszó cserje. Támfalak, oszlopok, pergolák befuttatására alkalmas akár 8-10 méteres magasságig. Bizonyos értelemben kettős érzéssel viseltetünk iránta, mert egyrészt nagyon szépen díszít kívül narancs, belül sárga virágaival, másrészt elég agresszívan terjeszkedik, sokszor kinőve a gyepen, illetve egyéb nem kívánt helyeken. A napos helyet kedveli, ugyanakkor bármilyen típusú kerti talajban megél, de fiatalabb korában egyenletes vízellátást igényel, korosabb állapotban már jól bírja a szárazságot is. 

Metszés: tapasztalatom szerint a korosabb növényeket tavasszal erősen érdemes visszametszeni, mert rendkívül gyorsan nő, így visszaszoríthatjuk a terjeszkedését (nagyjából úgy szoktam visszavágni, mint egy szőlő vesszőit, 2-3 rügyes csapokat hagyva). Az alapfajtól kissé eltérő virágszínű, de hasonló habitusú fajtákkal találkozhatunk, pl. a ’Flava’ élénk sárga színű, a ’Praecox’ pedig skarlátvörös színű. 

Tipp: szaporíthatjuk magról vagy fás dugványozással, de leválaszthatjuk a saját maga által „nevelt” legyökeresedett bujtásokat is. 

Kínai lilaakác (Wisteria sinensis)

A Trombitacserjével együtt régóta a kiskertekben jelen lévő kúszó lombhullató növényünk. Az alapfaj 10-20 méter magasságig felfut, míg a fajták növekedési hajlama változó. Viszonylag lassú növekedésű faj, de hosszú évtizedekig is elél. Világoszöld, matt összetett levelei páratlanok, rendkívül díszes lila fürtvirágzatait lombfakadással egyidőben, április, május hónapokban hozza, melyek enyhén illatosak. 10-12 cm-es puhán szőrözött hüvelytermést hoz. Tápanyagban gazdag, laza és üde talajt kedvel, a városi klímát is eltűri. A fiatal példányok hajtásai fagyérzékenyek a szakirodalom szerint, de véleményem szerint a jelenlegi telek sokkal enyhébbek, így ennek kockázata már lecsökkent. Szoliterként és sorba ültetve is szépen mutat, ez esetben a megfelelő tőtávolság 2,5-3 méter legyen. 

Metszés: márciustól érdemes metszeni az előző évben hozott vesszőket, a virágrügyeket (melyek szerintem megvastagodott hernyókhoz hasonlítanak) meghagyva. 2-3 rügy felett vágjuk vissza, a nyári zöldmetszéskor 5-6 levél felett. 

A Kínai lilaakác Ismert fajtái közül talán az ’Alba’ a legkiemelkedőbb, melyet már mediterrán importból korosabb formában is megkapunk. 

Tipp: tavasszal szaporíthatjuk magvetéssel, de ilyenkor olyan magoncokat nyerünk, melyek csak néhány év múlva hoznak virágot (és nem is olyan számban), mintha vegetatív módon szaporítanánk, ezért inkább bujtást vagy fás dugványozást végezzünk. 

Japán lonc (Lonicera japonica)

Az előzőekkel ellentétben ez a növény télizöld (ősszel nem hullajtja le a leveleit, hanem tél végéig megőrzi lombozatát), így tojásdad leveleivel tovább díszíti pergolánkat, rácsunkat. 4-6 méter magasra kúszik fel, de talajtakarónak meghagyva is szépen fejlődik, félárnyékos, illetve árnyékos helyeken gyeppótlóként ültetik. Erősen illatos fehér virágait június-júliusban hozza, elnyíláskor sárgás színt vesznek fel. Fekete bogyótermése van.  Tápanyagban gazdag, középkötött és nyirkos talajt kedvel. Szoliterként és csoportosan ültetve, sövénynek nyírva is nevelhető (viszonylag gyorsan nő, begyökeresedett egyedek évente akár 1,5 m-t is nőhetnek), tőtávolsága 2 m legyen. 

Metszés: elvirágzás után vágjuk vissza (sövényvágógéppel is elvégezhetjük), így biztosan produkál másodvirágzást augusztusban. Legfontosabb fajtái a ’Halliana’, mely az alapfajnál erősebb növekedésű ill. a ’Reticulata’, melynek levelei sárgás erezetűek. 

Tipp: tavasszal és nyár elején bujtással, illetve fásdugványozással szaporítható. 

Kúszó hortenzia (Hydrangea anomala subsp. petiolaris)

Japán, Korea, Szibéria erdeiből származik, ezért kedveli a félárnyékos, árnyékos közeget. Északi fekvésű falak, árnyékos helyen elhelyezett rácsok, pergolák ideális kúszó növénye. Igazi ritkaság, nagyon kevés helyen találkoztam vele. Léggyökereivel 12-15 méter magasra is felkapaszkodik. Széles, tojásdad levelei fényeszöldek, melyek ősszel, lombhullás előtt sárga színt vesznek fel. Illatos bogernyős fehér virágzatait júniusban hozza, melyek igazán díszítő értékét a virágzat szélén található meddő virágok adják. Nedves, humuszos, savas kémhatású talajon fejlődik legjobban, mészkerülő. Szoliterként és sorba ültetve is jól érvényesül, lassabb növekedése miatt az egyes példányok összenövésére viszonylag sokat kell várnunk, de ettől még tartsuk be az ültetési távolságot, ami legalább 1,5 méter legyen. 

Metszés: Ha minden évben szeretnénk élvezni virágait, akkor ne metsszük, hiszen virágrügyeit mindig az előző évben kezdi nevelni, így tavasszal levágnánk azokat, a növény metszés nélkül is szépen növekszik. 

Tipp: bujtással és magvetéssel szaporítható.