Még hallom Nagymamám szavait, mikor megkérdeztem, hogy ültethetek-e fát a kertbe, mire azt mondta „persze, de annak milyen termése van? Mert csak olyat hozz, ami valami hasznosat terem!”. A díszfák ugyan nem hoznak ehető termést, ellenben lelki táplálékul szolgálnak, ha kinézünk az ablakon, vagy kint teázunk a kertben. 

Sokan szeretjük a dzsungelhez hasonló, teljesen összenőtt kertet, de érdemes alkalmazkodnunk kertünk méreteihez, hiszen nem szeretnénk, ha a fa mondjuk viharok idején folyton „bekopogtatna” az ablakon, vagy már annyira megnőne, hogy teljesen uralná kertünket. Most megosztanék pár fajt, fajtát, melyek kielégíthetik az igényeinket akkor is, ha korlátozott hely áll rendelkezésünkre. 

Közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum)

Egyre kedveltebb fafajunk, amely áprilisban hozza lilásrózsaszín virágait, megelőzve ezzel lombfakadását. Virágzásában még egy érdekesség fedezhető fel, az úgynevezett törzsvirágzás, nemcsak a hajtásokon, hanem az egész törzsön virágzik. Nevelhető bokornak vagy törzses kis fának, szerintem az utóbbi formában mutatósabb, mindenképp szoliterként, azaz magánosan ültessük. A Földközi-tenger környékéről származik, ezért meszes és jó vízáteresztő talajt, napos helyet kedvel, a zordabb fagyokat nehezen bírja, inkább védett helyet keressünk számára. Jól bírja a visszametszést, viszont virágait a régi, idősebb hajtásokon hozza, ezért metszés után az újabb virágzásig türelemmel kell lennünk. Világoszöld vese alakú leveleivel is kitűnik a többi fa közül. 

Tipp: fehér virágú fajtája is kapható.

Berkenye (Sorbus incana)

Ha egy igazán kompakt és szabályos kúpos koronájú díszfát keresünk, ez a Berkenye faj igazán jó választás. Hajtásai szorosan, tömötten állnak, olyan hatást keltve, mintha a szabályos alakját metszéssel értük volna el. Maximum 8 méteres magasságot ér el, tehát viszonylag alacsonyabb növésű. A sötétzöld levélszín és az ezüstös levélfonák közötti kontraszt remekül mutat, fehér illatos virágai pedig május-júniusban díszítik. Élénkpiros, almácska szerű termései vannak. Szoliterként vagy sorfának is ültethető. Napos fekvést, üde, tápanyagban gazdag talajt kedvel, jól bírja az erős fagyokat is. 

Tipp: Ha a termés miatt ültetünk Berkenyét, akkor a Házi berkenyét (Sorbus domestica) ill. fajtáit válasszuk, csak ebben az esetben egy lazább és szélesebb koronájú fát kapunk. 

Oszlopos szil (Ulmus hollandica ’Wredei’)

A ’Wredei’ egyik-e a legelterjedtebb Európából származó fajtáknak. Különlegességét kis mérete, egyenes és kompakt formája, ill. rikító sárga hullámos levelei adják. Napos helyre, nedves tápdús talajba ültessük, enyhén savanyú, de inkább lúgos talaj pH-t kedvel. Leginkább szoliterként érvényesül vagy vörös levelű fák, magas cserjék között. Lassú növekedésű faj. 

Acer negundo ’Flamingo’

Az alapfajhoz hasonlóan, mely Észak-Amerika folyóparti területeiről származik, az üde talajt kedveli és a félárnyéki fekvést. Az erős napon a friss hajtások, levelek megperzselődhetnek. A ’Flamingo’ elnevezés utal díszítőértékére, melyet az új hajtáscsúcsok végén található,  kezdetben rózsaszín szegélyű tarka levelei adják, az idősebb levelek fehértarkák, fehérfoltosak. Szoliterként ültetve mutat legjobban. Növekedése nagyon lassú, legfeljebb 6 méterre nő meg, rendszeres visszavágással sűrű cserjévé nevelhető, de kis fácskaként mutatósabb. Várostűrő képessége kiváló, közparkokban színével odavonzza a szemet. 

Vöröslevelű díszalma (Malus ’Royalty’)

Ez a lassú növekedésű, kis termetű fa (4-6 m) kétszer örvendeztet meg minket vörös színével, a levelek először kihajtáskor rubinvörösek, nyáron zöldessé válnak, hogy ősszel ismét bordós színt vegyenek fel.  Sötét rubinpiros virágait áprilisban, lombfakadás előtt hozza. Termése 1-2 cm-es sötétvörös, ehető, de nem túl finom, inkább hagyjuk meg a kertünkben élő madaraknak. Fényigényes, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Szoliterként érvényesül a legjobban. Ha a vérszilvától eltérő bordó levelű fajt keresünk, ő mindenképpen jó választás. 

+ 1 : Virágos som (Cornus florida)

Ha valami igazán különlegesre vágyunk, ültessünk egy Virágos somot, amely talajban válogatós, a savanyú pH-jú közeget kedveli, és a félárnyékot, de meghálálja az odafigyelést. Májusban egy igazán ritkaságszámba menő virágzással ajándékoz meg minket, amelyekben valójában a fehér virágsziromnak tűnő részek valójában színes murvalevelek, és a valódi virágai pedig azok közepén találhatóak, apró zöldesek. Mindenképpen szoliterként ültessük, hiszen úgy fog jól mutatni. Nálunk 3-5 m-re képes megnőni, hazájában pedig a 10 métert is elérheti.

Tartson velem a következő alkalommal is, mikor Szobanövényekről lesz szó, amelyek jobban tolerálják a téli fűtött helyiségeket!