A növényeket hasznosságuk mellett elsősorban látványos virágaikért, terméseikért, díszes leveleikért kedveljük, míg egyes növények még ha a tenyészidőben nem is annyira feltűnő jelenségek, ősszel különleges színekkel kápráztatnak el minket, ezek közül osztanék meg Önökkel most párat. 

Perzsafa (Parrotia persica)

A Kaukázusból származik ez a 10 méterre megnövő lombhullató cserje vagy kis fa, mely szoliterként ültetve érvényesül legjobban. Terjedelmes formája miatt parkok kedvelt szoliter kis fája. A varázsmogyorók közé tartozik, így azokhoz hasonlóan lombfakadás előtt virágzik, apró rózsaszínes virágait márciusban hozza. Agyagos, tápanyagban gazdag, nedves talajt kedvel. Napos, meleg fekvést igényel. Jól tűri a városi körülményeket. Ősszel rendkívül szép vörös színével örvendeztet meg minket. 

Tipp: ha kevesebb helyünk van, de szeretnénk egy ilyen remek növényt, válasszuk az oszlopos fajtát (’Vanessa’), mely keskenyebbre nő, de végleges magassága 15 méter is lehet. 

Szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus)

A szárnyas kecskerágó kb. 2 méteres lombhullató laza ágrendszerű cserje. Idősebb ágai sötét szürkék, barnák, de fiatalabb hajtásai középzöldek. Különleges ismertetőjegye a vesszőin található ún. paralécek.  Apró krémszínű virágait májustól hozza, melyekből rózsaszínes terméseket nevel. Tojásdad sötétzöld levelei ősszel pirosra színeződnek. Formára is nyírható, de szerintem metszés nélkül is szépen fejlődik. Tápanyagban gazdag, nyirkos talajt kedvel, de bírja a szárazságot is. Napos fekvést kedvel. 

Tipp: ha kisebb és sűrűbb egyedet szeretnénk, akkor válasszuk a ’Compactus’ fajtát, mely csupán 1 méteresre nő meg, és alkalmas kisebb ágyások, sziklakertek beültetésére. 

Vadszőlő fajok 

Számos faj létezik, a leggyakoribb a Tapadó vadszőlő és a Repkényszőlő. 

Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia)

Észak-Amerikában őshonos, akár 10 méteres magasra kúszó növény, mely kacsokkal,  korosabb hajtásai pedig gyökerekkel kapaszkodnak. Tenyészidőben zöld levélzetével (tenyeresen összetett 5 levélke) és kék bogyóival díszít, ősszel pedig vörösesen elszíneződött leveleivel. Napos és árnyékos helyen egyaránt jól érzi magát, viszonylag igénytelen növény, a pangó vizet rosszul tűri. Pergolákra, rácsokra, kerítésekre futtatva kiváló térelválasztók, illetve  természetes árnyékolók lehetnek. Dugványozással vagy bujtással könnyen szaporítható. Gyors terjeszkedése miatt metszést igényel tél végén vagy kora tavasszal. 

Repkényszőlő (Parthenocissus tricuspidata ’Veitchii’)

Japánból származó 15 méter magasra megnövő kúszónövény. Napos helyen érzi jól magát, talajban szintén igénytelen. A városi környezetet is jól tűri. 3 karéjos levelei ősszel narancsos, illetve vöröses árnyalatúak.  Kék, hamvas bogyókat nevel, melyek a kerti madaraink kedvenc téli csemegéi közé tartoznak (emberi fogyasztásra nem alkalmas, mérgező). 

Tipp: ha falra szeretnénk vadszőlőt felfuttatni, akkor válasszuk a Repkényszőlőt, mely tapadó korongokkal kúszik felfelé, így nincs szükség támrendszerekre.

Júlia borbolya (Berberis julianae)

Talaj és vízellátás tekintetében rendkívül igénytelen örökzöld bokor. Napos helyet, illetve a félárnyékot kedveli, de árnyékban leveleit ellepheti a lisztharmat. Jól bírja a városi körülményeket is, utcai kompozíciókhoz kiváló. Szoliterként, sövényként ültetve is szépen mutat, mivel jól bírja a metszést és formára nyírható.  Lándzsás, sötétzöld levelei ősszel pirosra színeződnek. Levelei hónaljában szúrós töviseket növeszt, ezért járda közelébe ne ültessük. 

Tipp: metszéskor mindenképp viseljünk kesztyűt, mert a metszlapon kicsordogáló nedv erősen allergén hatású, bőrünkön piros kiütést okozhat. 

Magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica)

Nevének hűen hazánkban őshonos faj, mely végleges magassága 35 méter is lehet. Kúpos koronájú, lazább ágrendszerű közepes fa. Hajtásain paraszemölcsök találhatók. Összetett levélzete általában 9 kis lándzsás levélkéből áll. Mivel lápos, nyirkos tölgyerdők, égererdők elegyfája, ezért nedves, tápanyagban gazdag talajt kedvel. A városi környezetet is jól tűri. Sorfának ültetve érvényesül legjobban, de szoliterként is kertünk ékessége lehet. Az őszi lombszínek összes árnyalatát megmutatja, a sárgától a vörösön át egészen a liláig. 

Tipp: ha alacsonyabb változatot keresnénk, a ’Raywood’ egy remek fajta, tömöttebb koronájú, és csak hímivarú virágokat hoz, így nincs termése. 

+ 1: Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

Különleges legyező alakú leveleinek köszönhetően rendkívül kedvelt faj, mely rengeteg keramikust, ékszerészt ihletett meg. Eredete a jégkorszaknál régebbre nyúlik vissza, legalább 200 millió éves faj, melynek nincsenek élő rokonai. Származási helyén, Kínában már veszélyeztetettnek számít, de szerencsére nálunk egyre több helyen találkozhatunk vele jó várostűrő képességének és könnyű gondozásának köszönhetően. Szoliterként mutat a legjobban. A fenyők közül csak néhány faj lombhullató, de a Páfrányfenyő talán az egyetlen mely ilyenkor is szépen mutat, hiszen levelei az utolsó két hétben teljesen elsárgulnak. 

Tipp: ha kisebb kertbe ültetjük válasszunk a kompaktabb fajtákból, mivel az alapfaj akár 30 méterre is megnő.