Általános iskola környezetismeret órájáról még ismerős lehet a Mezei zsurló, Réti boglárka, Erdei pajzsika. A következőkben a hazánkban őshonos és védett páfrányokról lesz szó, melyek megfelelő talaj és klíma esetén kertünk ékei lehetnek, de mindenképpen vásároljunk palántákat és ne vigyük haza az erdőből, hogy az állományok továbbra is megmaradjanak eredeti élőhelyükön is. 

Hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)

50-60 cm-es magasságával a közepesek közé sorolható, hosszú életű, sokáig díszítő páfrány faj. Nyirkos erdeink aljnövényzeteként, illetve tavak, patakok partján őshonos. Kétszeresen összetett levelei élénk zöldek, csipkés szélűek. Félárnyékos, árnyékos közeget és humuszban gazdag, pH semleges talajt kedvel. Közepes vízigénye lehetővé teszi számunkra, hogy kevésbé nyirkos közegben is nevelhessük. Viszonylag igénytelen évelő növény. Számos fajtája létezik, melyek között sötét zöld-ezüst, illetve rozsda-sárga levelű is található (apróbb leveleik vannak és ezáltal kisebb termetűek az alapfajhoz képest). Vízszintesen terjedő rizómáival könnyen szaporodik. 

Metszés: tavasszal vágjuk vissza az elfagyott, száraz részeket. 

Struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris)

Fokozottan védett faj, mely az akár 1,5 méteres magasságig ívelő leveleivel a legmagasabbak közé tartozik. Európa és Ázsia nyirkos erdeiben, patakpartokon él vadon. Függőleges gyöktörzséből levelei tölcsérszerűen hajtanak ki. Levelei kétszeresen szárnyaltak. A spóratermő levelei kisebbek és a tölcsér belsejében helyezkednek el. Hosszú életű, sokáig díszít. Félárnyékba, árnyékba ültethető. Vízigényes évelő. 

A földfelszín alatt vízszintesen kúszó fekete tarackjaival terjeszkedik.

Metszés: a tél folyamán teljesen visszahúzódik gyöktörzsébe, az összes levele megfagy, melyeket tavasszal vágjuk le. 

Gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium)

Az egész északi féltekén megtalálható vadon. Osztatlan, bőrszerű leveleiről könnyen megkülönböztethető a többi páfránytól. Kb. 30 cm-es magasságával a kisméretűek közé tartozik. Humuszban gazdag meszes talajt kedvel, mivel eredeti élőhelyén nyirkos sziklákon, barlangbejáratokon, bükkös erdők aljnövényzeteként él meg. Némely termesztett fajtái szobanövényként is tarthatók. Örökzöld leveleivel egész télen díszít. 

Tőosztással vagy spórákkal szaporítható. (Spórái július-szeptember hónapban érnek be, szedésével ebben az időszakban próbálkozzunk)

Metszés: tavasszal az alsó előző évi leveleit vágjuk le tőből, melyet új levelek kihajtásával hálál meg. 

Közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)

Természetes élőhelye Európa és Ázsia napfényes erdei. Mérsékelten száraz, szinte mészmentes, humuszban gazdag talajt kedvel. Átlagosan 15 cm magas.  Matt, világos zöld levelei szárnyaltak, levélkéi kissé húsosabbak a többi páfrányhoz képest. Kúszó gyöktörzsén egyesével állnak levelei. Népi gyógyászatban gyökerének kivonatát köhögés elleni szirupként és cukortartalma miatt likőrgyártásban használták. 

Szaporítása spórákkal történik, melyek szintén késő nyáron érnek be, illetve tőosztással. 

Metszés: tavasszal 

Tartson velem a következő alkalommal, amikor a Talajtakaró évelőkről lesz szó!