Szinte minden kertben, ahol eddig jártam, találtam legalább egy rózsabokrot, ebből is látszik milyen népszerű hazánkban ez a növény, legyen szó falusi vagy modern kertről. Eurázsiában már az Ókor óta termesztik és hajtatják, de Európában vágott virágként csak a XVII. század óta jelentős a szerepe, mely azóta is töretlen. 

Több ezer éve elkezdett nemesítése nem ért véget, napjainkban is folyamatosan dolgoznak a szakemberek újabb és újabb fajták létrehozásán, ezáltal megszámlálhatatlan fajta található a piacon. Mivel botanikai besorolásuk szinte lehetetlen, ezért a gondozás és felhasználás szempontja szerint csoportokba osztják őket: botanikai fajok, középkori rózsák, parkrózsák, nemes/kerti rózsák szerint. Kiskertünkben általában a nemes/kerti rózsák fajtatípusait hasznosítjuk. Ezeket mutatom be a következőkben.

Teahibridek

Nagyméretű virágait, 1-3-5 ös csoportban májustól egészen a fagyokig folytonosan hozza, melyek virágszára akár 1,5 méter is lehet. A virágok a fehértől, a rózsaszínen át a bordóig, a lila, kék és a sárga minden árnyalatában pompázhatnak. Bizonyos fajták illatosak (általában a bordó színűek). A többi fajtatípustól jóval érzékenyebbek a fagyra, betegségekre, kártevőkre, ezért több törődést igényelnek, de bőven meghálálják a gondoskodást. Szoliterként vagy csoportosan ültethetjük, a megfelelő növénysűrűség 4-5 db/m2.

Polyantha és Polyantha hibrid rózsák (Parkrózsának is nevezik)

Alacsony vagy közepes növekedésűek, max. 1 méter magasak. Sok apró virágból álló bugavirágzatot hoznak, melyek nem illatosak, viszont a cserje tetején elhelyezkedve összefüggő színfoltot képeznek. Csoportos ültetésével rózsaágyakat alakíthatunk ki, 6-8 db/m2-es növénysűrűséggel számolva. A teahibrideknél jóval ellenállóbbak a hideg és a kórokozók ellen.

Floribunda rózsák

Ez a fajtacsoport átmenet az előző kettő között. Kicsit alacsonyabbak a teahibrideknél, a virágzataik nagyobb virágokból állnak. Némelyik teltvirágú fajta annyira hasonlít egy teahibridhez, hogy alig tudjuk megkülönböztetni őket, így tehát szoliterként és csoportosan is ültethetjük, a tőállás 4-5 db/m2 legyen.

Törpe rózsák

30-40 cm-es magasságúak, lassú növekedésűek. Apró egyszerű, vagy félig telt virágaik vannak. Általában cserepes dísznövényként neveljük, de télire takarva a kertünkben is megélnek. Fagyra, betegségekre, kártevőkre érzékenyek. 

Kúszórózsák

Hajtásaik támasztékra, rácsra, pergolára rögzítve felfelé kúsznak, kapaszkodó módosulatok híján erre önállóan nem képesek. Egyszer vagy többször virágzó fajtái vannak. Virágai általában teltek, világoszöld összetett leveleik jóval apróbbak a teahibridek leveleinél. Érzékenyek a fagyra, a kórokozókra, a kártevőkre. 

Talajtakaró rózsák

Jellemző rájuk az alacsony (max. 1 méter), de agresszív növekedés. Elég edzettek ahhoz, hogy permetezés és téli takarás nélkül is megéljenek. Elterülve szép összefüggő cserjecsoportot alkotnak. Virágai szimplák, teltek vagy félig teltek lehetnek. 

Sövényrózsák

Felfelé törő hajtású, sűrűn elágazó rózsák, melyek évente egyszer hozzák sok virágukat. 

(A rózsa metszéséről a márciusi kalendáriumban olvashatnak!)

A rózsa környezeti igényei

A rózsa napos, meleg fekvést, semleges vagy enyhén lúgos középkötött, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajt kedvel.

A rózsa tápanyagutánpótlása

A legtöbb növényhez hasonlóan meghálálja, ha tavasszal érett marhatrágyát juttatunk ki a tövek köré, vagy a locsolási szezon megkezdésekor lassan lebomló fermentált baromfitrágyát, mely a folyamatos öntözéssel jut be a talajba (tartósabb esős időszak is ideális a granulátumok kiszórására). Kaphatók megfelelő műtrágyák is, de inkább használjunk természetes anyagokat, hogy kíméljük a környezetet. Az adagolásra mindenképp ügyeljünk, mert a túlzott tápanyag is károkat okoz, legyen ez a mottónk: „a kevesebb több”!

A rózsát károsító kórokozók, kártevők

A lisztharmat egész évben, a szürkerothadás bimbós állapottól egészen őszig, a diplokarponos levélfoltosságot okozó gomba pedig ősszel károsíthatja. Levéltetvek egész évben, takácsatkák száraz időben szívogathatják. Kora nyári időszakban levélsodró rózsadarázs, nyáron pedig a kaliforniai virágtripsz is megtámadhatja. 

A rózsa szaporítása

A vadrózsa fajokat magról szaporíthatjuk, a kerti rózsák fajtái pedig hajtásdugvánnyal, vagy vadfajok gyökérnyakába szemzéssel szaporíthatók. Az utóbbi sokkal ellenállóbb példány kinevelését eredményezi, a szaporító cégek is általában ezt a módszert alkalmazzák. 

Érdekesség: fontos események alkalmából is szoktak új fajtát nemesíteni, az egyik ilyen kedvencem a Béke rózsa (hivatalosan ’Peace’ néven kapható), amelyet 1945-ben, a második világháború véget érése alkalmából nemesítettek. A virágszirom vajszínű, a szirom szegélye pedig világos lila. Egyike a régen forgalomban lévő fajtáknak. 

A rózsa “jó szomszédai”

Bio zöldségtermesztésben már régóta alkalmazzák az ún. hasznos növénytársításokat, mely szerint vannak olyan növények melyek egymás mellé ültetve segítik egymás fejlődését, pl. a kórokozók, a kártevők elleni védekezést. Ezeket a praktikákat nemcsak a veteményesben, hanem a díszkertben is használhatjuk. A rózsának a következő növények nyújtanak védelmet: 

• fokhagyma, metélő hagyma: kártevők ellen
• körömvirág: fonálférgek ellen
• levendula, fátyolvirág: levéltetvek ellen
• fűszernövények nagy része (pl. kakukkfű, oregánó, bazsalikom, rozmaring): kártevők ellen.

„Fordított” jó szomszédság

A rózsa érzékenységét kihasználva ismét egy hasznos növénytársítást kapunk, csak ezúttal a rózsa „segít” a szőlőn, ha szőlőültetvényen a sorok elé merőlegesen rózsalugast vagy rózsakaput ültetünk, jelezni fogja, hogy – amint megjelentek a rózsán a gombás kórokozók – ideje permetezni a szőlőt. 

Tartson velem a következő alkalommal, amikor a Gyümölcsbokrok metszéséről lesz szó!