Gyakran kapom ügyfelektől azt a kérdést, hogy milyen növényből ültessünk sövényt, lehetőleg a tuját, illetve  a ciprust elkerülve. Ilyenkor szoktam ajánlani a lomblevelű örökzöldeket, bőven válogathatunk belőlük. Ezek közül osztanék meg most párat. 

Babérmeggy (Prunus laurocerasus)

A lomblevelű örökzöldek közül az egyik legismertebb, legkedveltebb, hiszen elég jól bírja a szélsőséges viszonyokat, esetleg fagytűrő képességükben lehet némi eltérés. Napos helyen, humuszos talajban fejlődnek jobban. Leginkább sövénynek a ’Novita’, a ’Caucasica’, a ’Baumgartner’, a ’Schipkaensis’ fajták alkalmasak, de folyamatosan szelektálják az újabb fajtákat, pl. a Kleopatra szintén magasra nővő viszonylag új fajta, melynek az új levelei először élénk bronzvörösek, később zöldülnek csak be. 

Korallberkenye (Photinia x fraserie)

Pirosló új levelei miatt szintén egyre kedveltebb faj, de nem elhanyagolható sátorvirágzata sem, mely kb. 10 cm-es fehér apró virágokból áll és május-júniusban virít. Maximum 3 m magasságot képes elérni. Napos, de védett helyen érzi jól magát, nyirkos közegben a hajtásai visszafagyhatnak, de ilyen esetben tavasszal visszavágjuk és újból ki fog hajtani. Jól bírja a nyírást, de inkább rendszeresen végezzük, így hamarabb besűrűsödik.

Japán kecskerágó (Euonymus japonicus)

Szintén kiváló sövénynek, de inkább azoknak ajánlanám, akiknek nem „azonnali” takarásra van szükségük, mert a többi fajhoz képest viszonylag lassan alkot összefüggő és kellő magasságot elérő sövényt. Fehértarka, sárgatarka és zöld levelű fajtákból választhatunk, de a normál faj (teljesen zöld levelű) akár 4 m-re is megnő, míg a fajták inkább csak 2 m-re. Teljes napot igényel, árnyékban lisztharmat, atka és pajzstetű károsíthatja. Tápdús, üde talajt kedvel, rendszeres locsolása ajánlott. 

Tűztövis (Pyracantha coccinea)

Tövises hajtásrendszere ellenére elég népszerű növény. Talajban nem válogat, mésztűrő és begyökeresedés után rendszeres locsolást sem igényel. Jól bírja az erős visszavágást is. Május-júniusban hozza nem túlságosan feltűnő apró fehér virágait, viszont a belőlük kifejlődő bogyók annál jelentősebbek, hiszen az őszi-téli kopár időszakban is díszítenek, illetve a madarak számára táplálékul is szolgálnak. A bogyók lehetnek citromsárgák, narancs ill. piros színűek. 

Örökzöld ezüstfa (Elaeagnus pungens)

Ha meghalljuk, hogy ezüstfa, akkor az út melletti faj jut rögtön eszünkbe, mely kicsit az olajfához hasonlít, de most az Örökzöld fajról van szó, mely egy magasra növő (max. 3 m), széles cserje. Ültetéskor hagyjunk neki nagyobb oldalsó távolságot, mert nem tudunk belőle keskeny sövényt nevelni. 

Alapfaj: levele fényes sötétzöld. Félárnyékos fekvést, üde talajt kedvel, mész- és fagyérzékeny. Illatos, fehér 1 cm-es virágaival októberben, novemberben virít.

’Maculata’: levele sárga-zöld színű, napos vagy félárnyékos helyet, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Jelentéktelen virágait ősszel hozza. 

Prágai bangita (Viburnum ’Pragense’)

Kiválóan nevelhető sövénynek, bár általában szoliterként találkozunk vele. Jól bírja a nyírást. 2-3 m magasra képes megnőni. Tápanyagban gazdag kerti talajt, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. 12 cm-es bogernyős virágzata májusban díszít. 

Tipp: pergola építésével vagy közvetlenül a kerítésdrótra felfuttathatunk borostyánt, csak ügyeljünk arra, hogy a kerítés kellően erős legyen. A jószomszédi viszony megtartása érdekében mindig egyeztessünk szomszédunkkal, mielőtt a kerítésre közvetlenül vagy annak a közelébe bármit is ültetnénk, hiszen a növény minden irányban egyformán fejlődik, így másoknak is „munkát” csinálunk.